Előreláthatóan Vasárnap (dec.13) érkezem haza:) , először Bp-re. Valamikor reggel indulunk és elméletileg éjszaka –de még vasárnap- érkezünk. A sulinak vége, óránk nincs több, csak a vizsga meg a tanulás…

Az idő szeles de nem túl hideg. 16 óra van, és már erősen sötétedik. A suliból kezd egy kicsit sok lenni. Esettanulmány esettanulmány hátán.

Újabb képek ITT, tovább után pedig részletek

Hol is kezdjem… Nagyon régen nem írtam már, bocsánatot is kérek érte. Tényleg.  Kissé magával ragadott a party party hátán meg a kettő közötti tanulás, meg a miegymás....

Elég régen írtam már, kezdjük az elején. Múlt szombaton egész napos floorball torna volt SOnderborg városában, ami egy köpésre van a német határtól. Kb egy és negyed órás kocsiút Koldingból. Bár a torna nem volt túl „sikeres” (7-ből 5 meccsen kikaptunk), jól éreztem magam nagyon, kellemes nap volt, és borzasztóan fárasztó :) A meccsek ugyan csak 20 percesek voltak, és volt, hogy másfél óránk is volt 2 meccs között estére mégis annyira elfáradtam, hogy gyakorlatilag úgy estem be az ágyba.

Ezen a héten aztán igazán beindult a suli. Házi feladatok és otthoni olvasnivalók köszöntöttek ránk, nagyobb mennyiségben mint szerettük volna. Itt egészen máshogy megy: Nem az van, hogy vizsgára tanuld meg az anyagot és tulajdonképpen kit érdekel, hogy bejársz -e órára vagy nem, hanem rengeteg évközi projekt van -hasonlóképpen mint nálunk otthon a MÜTF-ön, csak jóval több- és nagy hangsúlyt kap az óráról órára készülés is. Ez elég szokatlan, mivel gimi óta nem csináltam ilyesmit, sőt akkor sem igazán. Viszont az elvárásoknak megfelelően megvannak a szükséges feltételek is: szinte az összes szükséges anyag elérhető elektronikus formában is, minden teremben van wifi és sok helyen be is tudod dugni a laptopod. Így rögtön meg tudod nézni miről beszél a tanár, és ellenőrizheted is, hogy a szükséges anyag valóban megtalálható -e az adott webhelyen.

Eddigiekről képeket ITT találtok, és a jövőben is ide fogok feltölteni.
Tovább után az elmúlt pár nap eseményei. :)

Szombaton reggel fél 10 körül keltünk mert kedvenc second hand shop-unkban -mint minden hónap első szombatján- féláron volt minden és ezért nyitásra igyekeztünk odaérni. Már az első alkalommal mikor itt jártunk beleszerettünk Gáborral egy festménybe, akit Susy-nak kereszteltünk el, és eldöntöttük, hogy a félárú szombaton majd megvásároljuk. Erre a remek alkalomra tartogattuk az egyéb, bár pár napig nélkülözhető dolgok beszerzését is. Így végül vaettünk egy korsót, egy tányért, egy borospoharat és Susy-t, az egészért pedig 35 koronát fizettünk, holott elvileg csak a tányér meg a korsó volt 20 korona. Itt a nénik valahogy mindig "elszámolják" a dolgokat, és kedvesen mosolyognak, akkor is ha egy szót sem beszélnek igazán angolul:) (Összehasonlításképp az itteni árakkal: egy átlagos szórakozóhelyen egy 0.33-as sör kerül 25 koronába, azaz kb 925 Ft-ba.)

Csütörtökön a suliban az utolsó két órán az IBA által nyújtott lehetőségekről beszéltek: külföldi szakmai gyakorlat, kirándulások, diplomaszerzés módja stb. Összességében az egész egy igen csak hathatós reklám volt a suliról és a lehetőségekről, engem legalábbis igencsak megfogott. Délután pedig csináltam egy -számunkra- meglehetősen vicces facebook accountot, közel 5 órát vett igénybe:D Este rövid iszogatás fent Kristin-nel és Simone-nal (a német lányok), majd 11 körül alvás.
Pénteken viszont...

Szerdán volt az első hivatalos nap a suliban. Az otthonihoz hasonlóan elmondták miből mit várnak el, illetve miről fog szólni a tárgy. Órák után lecsekkoltam még egyszer a pontos címet a neten, hova kell menjek este, mert bizony 8-kor kezdődött az első itteni floorball edzésem:) még hétfőn írtam az itteni csapat edzőjének, hogy szeretnék járni. Még aznap válaszolt és máris -úgy látatlanba- "very welcome" voltam. Tovább-ra kattintva rövid floorball beszámoló kedves otthoni csapattársaimnak:)

Hétfõn délelõtt suli volt: a feladat:"make your mark" itt be kellett jelölni mindenkinek egy nagy térképen, hogy ki honnan jött, illetve elhangzottak fontosabb infok, hol lesznek szerdától óráink, etc. A dánoknál a kézilabda közel olyan magasztos dolognak számít mint más országoknál a vallás -Clare szavaival élve-, és hogy a koldingi csapat igen jó. Továbbá lehetõségünk van kedvezményes áron ellátogatni egy kézilabda meccsre vasárnap.

Pénteken csak délelőtt volt suli, sor került azokra a bizonyos prezentációkra, a különféle kultúrákról, voltak nagyon szépek és viccesek is. A miénk igencsak viccesre sikeredett: mint hungarikumot, vittünk be jó erős házipáleszt és a bátrabbak megkóstolhatták. Ez többféle reakciókat váltott ki, az izlandi srácok meglehetősen sok vízzel igyekeztek leöblíteni, a hollandok grimaszoltak, hogy ez biza erős cucc (valóban igen agybaszúrós házipárlatról van szó), az orosz srác meg kb kiröhögött, hogy olyan mint a víz. Óra után Clare (nem tudom mit fog tanítani, Ő menedzselte a prezentálásokat, 50-60 közötti vékony, izlandi hölgy, egyébként nagyon kedves) sem bírt ellenállni a „kedvességünknek” és legurított egy kupicával. Mondta is ,hogy érzi a fejében, meg hogy érdekes lesz így a kollégáival beszélgetni, ha egy csöppet pálinkaillatu…J Elkísértük az irodáig ahol leadtuk az egyik lakáskulcsunk annak reményében, hogy hamarosan kapunk asztalt, és ha nem vagyunk itthon akkor is be tudják hozni.

Az ide vezető út második felét nagyjából végigaludtam utolsó éles emlékeim Csehországból valók, ezután csak Dániában tértem igazán magamhoz újra (bár Németországban egy benzinkútnál vettem magamnak ásványvizet de erre nemigen emlékszem csak, hogy 800 Huf volt kb). A buszút összességében kellemesen telt, nagyon jó a kis társaság, már idefele is sokat beszélgettünk.

24-én hétfőn reggel kb. 10-re érkeztünk meg a sulihoz, a nap ragyogott és szerintem a fejünk is az időjáráshoz volt hasonlatos. Jó volt nézni az izgalommal és a várakozással teli arcokat, nem csak a kis társaságunkban, hanem a többi, más országokból érkező diákokon is. A becsekk elég sokáig eltartott, ezalatt a „buddy”-val beszélgettünk, aki azért van hogy segítsen nekünk az elején amiben szükséges. Egyébként a miénk egy roppant kedves lány, Selma-nak hívják. Úgy délután 2-re megkaptuk a kulcsokat és mehettünk a szálláshoz, ami igazából egy apartman szerűség. Nagyon kellemes környezetben, a sulitól kb 3 percre (ha a titkos úton megyünk a fák között, közúton 5)