Hétfõn délelõtt suli volt: a feladat:"make your mark" itt be kellett jelölni mindenkinek egy nagy térképen, hogy ki honnan jött, illetve elhangzottak fontosabb infok, hol lesznek szerdától óráink, etc. A dánoknál a kézilabda közel olyan magasztos dolognak számít mint más országoknál a vallás -Clare szavaival élve-, és hogy a koldingi csapat igen jó. Továbbá lehetõségünk van kedvezményes áron ellátogatni egy kézilabda meccsre vasárnap.

Ezt igen jó lehetõségnek találtuk ezért mind a hatan fel is iratkoztunk rá. Valamiért ezen a napon üditõt és gyümölcsöt osztottak a suliban, szóval megintcsak jól lehetett vegyülni és beszélgetni a többi diák között. Egyikük például azt mesélte robogóval jött hollandoiából, Kareszék szerint csak szivatott, bár én elhiszem neki,elsõ blikkre simán kinézem belõle legalábbis. délután hosszabb idõre bezuhantunk a suliba a net elé, mivel végre megkaptuk az ideiglenes belépõkódjainkat a sulis gépekhez. Este aztán hamar lefeküdtünk mert másnap korán indultunk.

Mivel szabadnapunk volt egész nap, ezért keddre már elõre beterveztünk egy utazást legoland-be és a nyugati partra a Ring-köbing fjordhoz. Sajnos a legoland-bõl semmi sem lett (elég drága belépõ, aránylag lkevés látnivalóért és programért) az én igen nagy bánatomra, de sebaj, egyszer majd úgyis eljutok valamikor:). Viszont az északi tenger... Amilyen hamar csak sikerül fogok feltenni képeket (nehéz megoldani a saját laptopos wlanos mókát a suliban amíg nem kapjuk meg a végleges belépõkódjainkat) bár ez is kevés, hogy visszaadja az élményt. Kb fél 10kor indultunk (Karesz wakeboardozni ment, ez volt a fõ cél mivel egész dániában csak 2 pálya van, kevesebb mint feleannyi mint MO-n), az odaút elsõ fele igen unalmas volt de aztán megláttuk a fûves homokdûnéket és a fjordot ekkor a félálomból révedezõ elsõ megnyilvánulásom egy "baaa!"volt. Itt még kb 20 percig vezetett az utunk, azttán megnéztük a wakeboard pályát, de mivel nagy hullámok voltak úgy döntöttünk délután visszajövünk, addig kikukkantunk a tengerre.

Az egész kis földsáv -ami fõleg homok- nincs egy Km széles ami elválasztja a fjordot a tengertõl szóval igen gyorsan odaértünk: felmásztunk az elsõ legnagyobb buckára és BAAAA! ehhez foghatót még nem láttam. Hihetetlen nagy és hosszan elnyúló hullámok, és még hosszabb hullámtér, csodálatos volt. a Nap sütött, a szél meg úgy fújt, hogy szabályosan fájt ahogy nekifujta a homokot a lábszárunknak. Muszáj volt belemenniegy kicsit... szándékunk szerint bokáig, de a hullámok ravasz dolgok és idõnként menekültünk kifele rendesen, hogy ne terítsen be derékig:) Itt elmókáztunk egy kicsit, és kb 10 perc alatt rájöttünk, hogy ebben muszáj lesz megfürdeni. Mert bár a víz baromi hideg volt, az élmény és az adrenalin miatt már nem tûnt olyan vészesnek, hamar megszokta a lábunk. Átmentünk a strandra -hogy ne zavarjuk a horgászokat és elkerüljük a tenger váratlan veszélyeit- és némi hezitálás után mindnyájan megmártóztunk. Pontosabban csak derékig merészkedtünk be, mivel a nagyobb hullámok már itt is bõvel elleptek. A tenger ereje amivel kirántja az ember lábait vagy épp hátbacsapja egy hullám leírhatatlan. Ha az ember ügyesen felült egy hullámra akkor métereket lehetett a hátán haladni a partfelé lebegve. Ha kevésbé voltunk ügyesek, úgy lenyomott a víz alá, hogy csuda:) Ami még nagyon furcsa volt, az az áramlás. Erõsebben sodort mint egy folyó (kb mint a Dráva!) a kõgát felé, ezért jó messze felsétáltunk a part mentén, majd idõnként kijöttünk és feljebb mentünk, ahol újra bementünk.

Mikor már eléggé fáztunk visszamentünk az autóhoz átöltözni. Nagyon fura volt az is, hogy a tengerpartjától kb 100-200 m-rel beljebb a dûnék között sokkal melegebb volt a hõmérséklet, na meg a szél sem fújt annyira. Ha lehet még megyünk errefelé, egy nap alatt ezekkel az élményekkel nem lehet betelni. Az egész nagyon vad volt és fantasztikus.
Hazaérve sütöttünk csirkét, majd a végén emgittunk hozzá egy pohár bort Gáborral, ám ekkor kopogtatott Kristin, a felettünk lakó német lány, hogy nincs -e kedvünk felmenni beszélgetni, vannak még néhányan. Felmentünk beszélgettünk, iszogattunk, majd éjfél felé hazajöttünk és lefeküdtünk, mert másnap kezdõdött az elsõ hivatalos nap a suliban...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.