Újabb képek ITT, tovább után pedig részletek

Nemrégiben megkaptuk az első igazán durva feladatot a suliban: ez egy olyan 20 oldalas (mellékletekkel) esettanulmány feldolgozása volt amilyenhez foghatót otthon még nem igazán tapasztaltunk, pedig hasonló feladatokat láttunk otthon is dögivel.

Az egész egy verseny keretében történik. Minden osztályban az évfolyamon csapatokat kellett alkotni és a dánoknak dánul, a nemzetközi osztályoknak pedig angolul prezentálni kell a tanulmány megoldását 20 percben belül. A feladat konkrét kérdéseket nem tartalmazott, mindenki oldja meg ahogy tudja, az egészre pedig 2 teljes napot kaptunk aztán slussz. A mi csapatunk: Gabi, Ibi, Karesz, Take és én. Take (Takefumi Maemoto) Japánban született, 5 éve Belgiumban tanul, így aztán franciául perfekt, az angolján még van mit csiszolni. A belga suliból érkezett erasmussal Koldingba, ahogy mi is. Hallgatag srác, de azért jófej, bandáztunk vele egynéhányszor és mindenképp szükség volt valakire a csapatból aki nem magyar, különben tuti végig magyarul beszéltünk volna az meg ugye nem szerencsés. Végül aztán 2 nap alatt egy egész pofás megoldást sikerült összehozni, bár napi 10-12 órát dolgoztunk nagyon kevés szünettel. A versenyben végül negyedikek lettünk, aminek azért örültünk. Az esettanulmány egyébként liftekről szólt, és a meglehetősen komoly műszaki leírásokon túl részletes elemzés volt benne a versenytársakról, meg a piaci helyzetről.
A hazai esettanulmányok a közelébe sem értek ennek ami a komolyságot és részletességet illeti. Hihetetlen, hogy akárcsak egy ilyen kacatból is mennyit lehet tanulni, szerintem számtalanszor többet ér mint előadásokat hallgatni és könyveket nyálazni. Jól tükrözi az egész itteni oktatási rendszert: először találkozol valami gyakorlati feladattal, és utána építik fel mögé a részletes és pontos elméleti hátteret. Sokkal fontosabb, hogy az agyadat tudd használni, mintsem a számtalan tanult dolgok közül felidézni ezt azt.

A floorball változatlanul megy, a kaput csak elvétve találom el, de a játékkal nincs gond. Van egy srác, már lehet hogy említettem, Allan, akivel nagyon jól össze tudok játszani. Lassan 1 hónapja ő a csatárpárom minden meccsen és a szerzett pontjaink háromnegyedét a mi sorunk hozza össze, úgyhogy elégedett vagyok. Sokszor megvan az igazi floo érzés:) Sajnálatos történet, hogy a múltkori edzésen Kenny (aki egyébként mindig rohangál a pályán és folyton szét akar esni, majdnem minden meccsen sérül, mozgáskoordinációja a nullához konvergál, viszont minden meccsen bebrusztolja egyedül a labdát a kapuba 1-2szer) úgy gondolta elveszi tőlem a labdát, mégpedig úgy, hogy igen nagy lendülettel valahogy az ütőm felett átfut és odacsap a labdához a sajátjával. Ennek az eredménye az lett, hogy az ütőm a lába közé került és kurva nagyot taknyolt. Az én ütőm megadta magát és sikerült úgy eltörnie, hogy a fej és a nyél is totálkár. Nice. Szóval az egyetlen értéket képviselő rész rajta a grip, szerintem csak ez megy majd velem haza.

Ma egyébként Arhusban voltunk, ami egy Koldingtól északra fekvő kikötőváros, kb. 1 óra kocsival. Lényegesen nagyobb mint Kolding, a kikötője is sokkal durvább. Az idő szar volt (közel egy hete nem láttuk a napot összesen 1 óránál többet) de azért jól elsétálgattunk a belvárosban meg a kikötőnél. Csináltunk is vicces képeket is. Mondanám, hogy hamarosan felrakom, de inkább nem.
 
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.