Szombaton reggel fél 10 körül keltünk mert kedvenc second hand shop-unkban -mint minden hónap első szombatján- féláron volt minden és ezért nyitásra igyekeztünk odaérni. Már az első alkalommal mikor itt jártunk beleszerettünk Gáborral egy festménybe, akit Susy-nak kereszteltünk el, és eldöntöttük, hogy a félárú szombaton majd megvásároljuk. Erre a remek alkalomra tartogattuk az egyéb, bár pár napig nélkülözhető dolgok beszerzését is. Így végül vaettünk egy korsót, egy tányért, egy borospoharat és Susy-t, az egészért pedig 35 koronát fizettünk, holott elvileg csak a tányér meg a korsó volt 20 korona. Itt a nénik valahogy mindig "elszámolják" a dolgokat, és kedvesen mosolyognak, akkor is ha egy szót sem beszélnek igazán angolul:) (Összehasonlításképp az itteni árakkal: egy átlagos szórakozóhelyen egy 0.33-as sör kerül 25 koronába, azaz kb 925 Ft-ba.)

A szombati napot a semmittevés jegyében szerettem volna tölteni (kipihenendő az előző napi kiképzés és buli fáradalmait), ami naggyából sikerült is. Aludtam, filmet néztem - lényeg, hogy feküdni lehessen. A délutáni alvásnak köszönhetően viszont este egyáltalán nem voltam álmos, de szerencsére nem voltam ezzel a problémával egyedül. Ezért aztán este fél 12 felé elindultunk Gabival sétálni egy kicsit, mivel a többiek már mindenhol aludni szerettek volna. Este megintcsak egészen más a város: Sokkal több csillag látszik, mint nálunk a vidéki városokból. Lényegesen kevesebb az utcalámpa, nem úszik minden fényárban, épp csak annyi közvilágítás van, hogy rendesen lehessen látni ha hozzászokott az ember szeme. Végül a tengerpartra keveredtünk, ami tisztára olyan volt, mint egy másik bolygó: mivel közel telihold volt, és a felhők is eltűntek az égről, a látási viszonyok a városi fényeken túl is elképesztően jók voltak. Köszönhető ez nyilván a homokos partnak is ami úgy ragyogott mint télen a hó. Az utcák csöndesek voltak, kb minden neszt hallani lehetett, autók sem igen jártak. Érdekes benézni egy-egy házba, és látni hogy bent a család a nappaliban ül az asztalnál és beszélgetnek, szinte tapintani lehet a nyugalmat:) Végül valamikor 4 után keveredtem ágyba.
Vasárnap rajtunk volt a főzés sora, így délelőtt kaját csináltunk, majd kaja után nem sokkal mentünk a sulihoz, innen indultunk ugyanis közösen a kézilabda meccsre. A meccsen meglepően nagy volt a felhajtás és sok volt a szurkoló, a lelátók kb 3/4 részben tele voltak. A koldingi férficsapat tényleg elég jó, bár a végére leeresztettek kicsit, de így is megnyerték a meccset. Voltak bevonulózenék, csapatzászló felvonás meg ilyesmik. Érdekes volt nagyon, lehetett nagyon szép megoldásokat látni a meccs közben bőven.

Ma jó sokáig aludhattunk, mert csak 11.45-től volt óránk, 2 logisztika és 2 marketing, az órák itt 45 percesek, és általában dupla órák vannak, de nem tartják őket egyben. A vállam már lényegesen jobban van, így szerintem holnap megyek este az edzőmeccsre, amire újdonsült csapatom invitált:) Most egyébként a suliban ülök, és ez az első valós idejű bejegyzés, most sikerült ugyanis először behoznom a laptopom és csatlakozni a netre. Eddig vírust irtottam, mert valahonnan beszívtam egyet, de elméletileg sikerült leölnöm. Most be is fejezem, és valami harapnivaló után nézek.


 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.