Elég régen írtam már, kezdjük az elején. Múlt szombaton egész napos floorball torna volt SOnderborg városában, ami egy köpésre van a német határtól. Kb egy és negyed órás kocsiút Koldingból. Bár a torna nem volt túl „sikeres” (7-ből 5 meccsen kikaptunk), jól éreztem magam nagyon, kellemes nap volt, és borzasztóan fárasztó :) A meccsek ugyan csak 20 percesek voltak, és volt, hogy másfél óránk is volt 2 meccs között estére mégis annyira elfáradtam, hogy gyakorlatilag úgy estem be az ágyba.

A pályán nemigen találtam a helyem, hiányoztak az otthonról ismerős mozgások, emberek. Egyetlen egy srác volt, akivel érdemben össze tudtam játszani (5 legjobb játékosunkból egyébként 4 hiányzott) és bár nagyon sokszor voltunk veszélyesek a kapura, kemény 1 pontot sikerült közösen szereznünk a nap végére, az egész csapatnak összesen 4et egész nap. Volt egy srác nálunk akit még nem láttam, de az volt a taktikája, hogy amikor labdát kapott átbrusztolta vele az egész pályát, és olyan 10-15 : 1 arányban szerzett belőle egy pontot. Hogy hányszor adta az ellenfélnek és ők hány pontot szereztek belőle azt ne firtassuk:) Hétfőn (mikor ezt írom holnap) viszont tétmeccs: megkérdezték mennyi ideig maradok, mondtam januárig biztosan. Erre a már szokásos udvariassággal közölték, hogy ha nincs dolgom aznap este szívesen látnának a csapatban, én pedig örültem és mondtam, hogy persze.
A hét egyébként meglehetősen klasszul telt: elég sok óránk volt, és a methodology nevű borzalmon kívül (otthon a tanulásmódszertan, meg a kutatásmódszertan hasonló, de nekem nem volt ilyen órám) gyakorlatilag az összes órát értem. Nagyon jó volt például, amikor Mikael (logisztika és szervezés tanár, igen borzasztó a kiejtése) mondott valami szót amit nem értettem, be kellett írnom a szótárba és akkor vettem észre, hogy még meg sincs nyitva (tehát mindent ami addig volt értettem), pedig ez már a második óra közepe volt. Szóval ha lassan is, de azért látható mennyire fejlődik az ember nyelvtudása. Rossz viszont, hogy időnként az órák bizony éppoly unalmasak mint otthon és az ember számolja a szünetig hátralévő perceket. ami elég hamar eljön, mert –bár ezt asszem már írtam- az órák 45 percesek, így eléggé repül az idő a suliban is. A szünetek kb 10 percesek, bár van egy 25 perces ebédszünet is. Ilyenkor –az esélyegyenlőség jegyében, vagy nem tudom miért- a fiúk is megtapasztalhatják a szabad WC-re várakozás élményét mert a mosdók koedukáltak a suliban, ahogy igen sok közintézményben is.

Csütörtökön volt egy nem túl élvezetes buli, ahol sajnos nem voltak sokan – igazából voltak jó néhányan, de főleg erdélyiek és magyarok- így nyelvtanulás szempontjából nem volt túl épületes. Meg egyébként sem, kis társaságunk egy része ugyanis igen hamar elkészítette magát, így aztán inkább rájuk figyeltünk. Valahogy ezeken a bulikon a zene sem az igazi, vagy épp alkoholt nem lehet kapni – és ez az emberek többségének pedig fontos a szórakozáshoz- így nem alakul ki az a jó kis ereszd el a hajam hangulat. Azért persze így is voltak az estének szép részei…

A péntek főleg pihenéssel telt, szombat reggel viszont indultunk autóval Koppenhágába! Odafele igen rossz idő volt, borult volt végig. Gábor itthon maradt tanulni, így öten (Karesz, Ibolya, Judit, Gabi meg én) mentünk. Az út egyébként viccesen telt. Karesz angolul tanult, és a tájat fürkésztük. Az egyik benzinkútnál megálltunk tankolni és kb 1 perc bénázás után –immár cseppet sem meglepő módon- jött egy járókelő és megkérdezte szükségünk van e segítségre. Eddigre azonban már megoldottuk a dolgot. Sok benzinkútnál itt ugyanis nincs személyzet, csak beteszed a bankkártyád a megfelelő nyílásba (ezt nem mindig egyszerű ám megtalálni), vagy ahol lehet a kp-t, és tankolsz. A borult idő ellenére nagyon szép helyeken vitt az utunk, különösen a hídról volt gyönyörű a kilátás ami átvitt Sjaelland szigetére, ahol Koppenhága is található. Ez a híd bazi hosszú, majd teszek fel képeket hamarosan és ott találtok róla. Na meg bazi drága is: egyszeri átkelésért 215, egy oda-vissza átkelésért (amennyiben aznap jössz és mész) 345 koronát kell fizetni. 1 korona ca. 37 forint.

Koppenhágába érve kerestünk egy parkolót a belvárosban majd onnan sétálgattunk minden felé, meg bolyongtunk a városban. Nagyon szép város, és viszonylag tiszta is, de szerintem Budapest szebb. Rengeteg biciklista van, a közintézmények és közlekedési csomópontok közelében fürtökben állnak a járdán. Rengetegen közlekednek olyan bringával, aminek az elején egy nagyobbacska csomagtartó van: ebbe szállítják a hátizsákjukat, vagy a bevásárlószatyrokat és gyakran a gyerekeket is. Az emberek itt is nagyon közvetlenek, de azért itt már sokkal nemzetközibb a mentalitás és az etnikai összetétel is: Akadnak koldusok az utcán (bár nagyon kevés), az összes taxis arab származású és sok nőt látni csadorban meg hasonlókban. A városnak a kikötői és a tengerparti része viszont tényleg nagyon szép. Meg vannak csodaszép nagy parkjai, nekem ezek tetszettek a legjobban: a szokásos kefesűrű és nagyonzöld rövidre nyírt fű, benne pedig rengetek évszázados tölgyfával meg ilyesmikkel. Este hazaindulás előtt még elmentünk megnézni a kishableányt, meg sétáltunk egyet a vár körül. Nagyon jó volt az egésznek a sejtelmes megvilágítása, és hogy nem úsztak a dolgok fényárban. Az külön fura érzetet kölcsönzött az egésznek, hogy bár népszerű látványosságról van szó, este 9 fele már csak 2-3 emberrel találkoztunk összesen a sétánk során. Pedig ott voltunk vagy egy órát biztosan. Fárasztó és élménydús nap volt, emlékezetes marad:)
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.