Pénteken csak délelőtt volt suli, sor került azokra a bizonyos prezentációkra, a különféle kultúrákról, voltak nagyon szépek és viccesek is. A miénk igencsak viccesre sikeredett: mint hungarikumot, vittünk be jó erős házipáleszt és a bátrabbak megkóstolhatták. Ez többféle reakciókat váltott ki, az izlandi srácok meglehetősen sok vízzel igyekeztek leöblíteni, a hollandok grimaszoltak, hogy ez biza erős cucc (valóban igen agybaszúrós házipárlatról van szó), az orosz srác meg kb kiröhögött, hogy olyan mint a víz. Óra után Clare (nem tudom mit fog tanítani, Ő menedzselte a prezentálásokat, 50-60 közötti vékony, izlandi hölgy, egyébként nagyon kedves) sem bírt ellenállni a „kedvességünknek” és legurított egy kupicával. Mondta is ,hogy érzi a fejében, meg hogy érdekes lesz így a kollégáival beszélgetni, ha egy csöppet pálinkaillatu…J Elkísértük az irodáig ahol leadtuk az egyik lakáskulcsunk annak reményében, hogy hamarosan kapunk asztalt, és ha nem vagyunk itthon akkor is be tudják hozni.

Délután 2-re mentünk bowlingozni a város másik végébe. Kareszék kocsijával mentük, mert –a változatosság kedvéértJ- esett az eső. Amennyire nem volt kedvem menni, legalább annyira jó volt! Jól érezte magát az egész társaság, kiválóan lehetett vegyülni és ismerkedni mindenkivel. Összebarátkoztam az egyik holland sráccal, akik egyébként itt laknak valahol fölöttünk, van egy nagyon régi aranyos citroenjük, itt áll mindig a ház előtt. Szóval nagyon jól elbeszélgettünk és még nyerni is majdnem sikerült (az elsőben 1, a másodikban 2 ponttal maradtam le mögötte). Kellően elfáradtunk, és hazafele már a nap is ragyogott. Elmentem feladni egy küldeményt a postára ahol –már nem mondhatnám h meglepően- roppant kedvesek voltak, és persze beszéltek angolul, így kb negyed óra alatt mindent el tudtam intézni.

Otthon aztán elmentünk futni, majd amikor visszaértünk a lépcsőházba összefutottunk a német lányokkal (lakik a felettünk lévő emeleten 2 aranyos német leányzó, Kristin és Simone) akik valami partyra invitáltak minket, de nem sok kedvünk volt, fáradtak voltunk. Aztán végülis este 10 fele felugrottunk hozzájuk és egészen fél 1ig iszogattunk, beszélgettünk, és nagyokat nevettünk.

Másnap jó későn keltünk, ebéd után pedig kitalálták a lányok (Gabi és Judit, szintén mütfösök), hogy bizony eljönnek velünk futni. Olyan nagy futás nem lett ugyan belőle, viszont csudajót kirándultunk. Arra mentünk amerre futni szoktunk (majd egyszer talán bejelölöm googlemapen vagy ilyesmi) csak továbbsétáltunk még 1 vagy 2 km-t. Ettünk egy csomó szedret, felmásztunk a sáros tarlóban a dombtetőre és a tengerparton a dzsumbujban kommandóztunk visszafele a kagylók között, egyszóval kalandosra sikeredett. Este lett mire hazaértünk.

Vasárnap délelőtt sokáig aludtunk, megnéztünk egy filmet majd átmentünk a lányokhoz ebédelni. Judit olyan finom ebédet csinált, hogy igazából nem tudtam nem telezabálni magam, hálistennek  könnyű kaja volt: tárkonyos csirkeragu leves, rakott krumpli sajttal majd desszertnek palacsinta amit Ibolya (Karesz kedvese) csinált. Délután ott maradtunk beszélgetni, mint egy kis család. Így az idő hihetetlen gyorsan elrepült (többször könnyesre röhögtem magam, labdáztunk Gabival (bal kézzel is!) és nagyon jól elbeszélgettünk. Hazajövet után sétáltam egy kicsit a közeli erdőcskében, mire meg is fürödtem este lett. Várom a holnapi sulit: elvileg laza program lesz, lesz időnk vásárolni és végre nethez is jutunk a suliban. Jó lenne ha meglenne már az itteni „személyazonosságunk” (yellow card vagy mi a szösz) és rendelhetnénk haza is valami netet, meg kereshetnénk végre munkát.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.